Olvasási idő: 5 perc

Sokszor releváns és érdekes ez a kérdés. És sokszor mi magunk rövidítünk, és használunk ma már szinte mindenre rövidítést. Néha már nem is tudjuk mi, mit jelent….csak használjuk, mert így tanultuk meg.

Ismerős a helyzet, amikor egy új munkahelyre vagy az első munkahelyedre kerülsz és körülötted mindenki rövidítéseket használ, te pedig azt sem tudod miről beszélnek?! Aztán persze fél, egy év múlva, te is folyékonyan beszélsz rövidítésekben! 🙂

Nekem számtalan vicces sztorim van céges rövidítések és szleng témában, talán egyszer írok majd erről is… De nézzünk néhány hétköznapi, számmal kombináltak példát: 

3D, 4K, 5G, 6P, 7S. Ismered, használod ezeket?

Mi jut eszedbe a 4K-ról?

4K – s tv is létezik már, ilyenünk is lehetne, ha akarnánk vagy fontos lenne. Most mégis inkább a 4K modellt mutatom meg nektek, mert a VUCA* világban (csak hogy még egy rövidítést használjak, jelentését lásd lent) inkább erre lehet szükségünk tv helyett, a minőségi kapcsolatokhoz és élethez, a munkahelyünkön és szerintem sok más helyzetben is. 

Mi az a 4K, ha nem a tv felbontása?

Rövidítés, hát persze, ami négy K-betűs kifejezésre utal: kreativitás, kollaboráció, kommunikáció, kritikus szemlélet. A 4K modell szerint ezekre van ma leginkább szükségünk a munka világában a boldoguláshoz, az érvényesüléshez.

A 4K minél magasabb szintű, készségszintű és széleskörű alkalmazása, az erre való képességünk fejlesztése.

Szerintem nem csak a munkában, a mindennapi életben is egyre inkább felértékelődnek ezek a kompetenciák, készségek.

Te mit gondolsz erről? 

Egyetértesz?

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” 

(Weöres Sándor: A teljesség felé – Szembe fordított tükrök)

Olvasási idő: 1 perc

Karrier nyáron

Tombol a nyár és végre itt a strandidő is! A kikapcsolás ideje.

Ki akar ilyenkor a munkára gondolni és karriert tervezni? 

A karrierünkön gondolkodni nincs megfelelőbb pillanat, mint a MOST.

Mert a karrier nem csak munka. Az életünk része, a céljaink eléréséhez és megéléséhez járul hozzá. Ahogyan a nyári szabadság, a karrier is hozzájárul(hat) boldogságunkhoz! 

Életcéljainkon gondolkodni, azokat tisztán látni és meghatározni, majd aztán megvalósítani pedig – az egyik, ha nem a legfontosabb dolgunk és lehetőségünk az életben. Antoine de Saint-Exupéry-t idézve:

„Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami, ami fontosabb az életnél. 

De micsoda?” 

Tekints úgy a karrieredre, mint az életed legfőbb céljainak támogatója. És mint jó támogató, mindig és bármikor megérdemli, hogy foglalkozz vele, hogy aztán elégedett legyél vele. 

Akár nyáron, akár a strandon is! 😉

Olvasási idő: 5 perc 

„Tettes” vagy áldozat?

Erre a címre „guglizva” két dolgot találhatunk: egy magyar rock banda, a Sing-Sing egy 1996-os, magnókazettán megjelent dalát, és egy amerikai-francia thrillert 1994-ből. Talán bővül majd ez a találati lista, talán nem, én mindenesetre ugyanezzel címmel, de egész másról írok a következő sorokban.

A „tettes”, itt és most, a tettek embere, és nem áldozata a tétlenségnek.

Ha egyszer ennek vége lesz…Sok ilyen kezdetű bejegyzést olvastam és személyes tervet hallottam az elmúlt hetekben. Engem is megihletett a téma, de kicsit másképp. Az ismeretlen és sokak számára talán most még bizonytalanabb jövő helyett, én inkább a jelenre fókuszálok. Szerintem csak a mostra van hatásunk. Mert cselekedni, a múlt tapasztalatai alapján, hatással a jövőre, de csak a jelenben tudunk.

Ha egyszer ennek vége lesz, akkor talán megváltozik sok minden. Vagy épp csak egy-két dolog, talán csak valami apróság. És ha semmi nem változik, mindenben visszaállna életünk a régi kerékvágásba, valami akkor is más lesz. Más lesz abban, hogy a végén már lesz saját tapasztalatunk arról, milyen az, ami most még csak zajlik. Körülöttünk, velünk, bennünk. Mi legyen, milyen legyen az a tapasztalat? Mire emlékezzünk vissza és mit vigyünk magunkkal tovább, a most zajló jelenből? Megújulva, valami újat tanulva vagy leharcolva, elfáradva, netán boldogabban, életerősen és tudatosabban fogunk ott állni…ha majd ennek egyszer vége lesz? Az a tapasztalat, az az érzés és az az állapot olyan lesz, amilyenné most tesszük. A jelenben.

Én már hallom is azokat a kérdéseket, amiket felteszünk majd egymásnak akkor, ha majd újra találkozunk. Mi volt a karantén alatt? Te mit csináltál, hogy bírtad?

Te milyen választ szeretnél majd adni ezekre a kérdésekre; és mi a mai válaszod?

Vannak, akik a régóta tervezett, netán halogatott teendőket, célokat „vették elő”: egy elolvasásra várakozó könyvet, a kert rendezését, a lakás átalakítását, a főző tudomány tökéletesítését, a rendszeres testmozgást, az önmegvalósítás különböző kreatív formáit… Vannak, akik nem találják a helyüket. Csalódottak, unatkoznak, keresnek valamit, ami elveszett, várnak valamit, ami még nem jött el, nehezen találnak motivációt a mindennapokban…. 

És vannak, akik önfejlesztésre, új tudás, új szakma megszerzésére, emberi kapcsolataik ápolására és fejlesztésére, a családi élet vagy épp az egyedüllét újszerű megélésére fókuszálnak és szánnak időt. Hogy mivel telnek most a napjaink, mire fókuszálunk és mire használjuk a felszabadult vagy éppen a jelentősen lecsökkent időnket, arról most és mi magunk döntünk. Szerintem.

Ezek a választásaink, döntéseink biztosan hatással lesznek arra, hogyan kerülünk ki „innen” és mi lesz az, amit ebből az időszakból magunkkal viszünk tapasztalatként, tudásként, élményként. És hogy mindez épít majd minket vagy épp az ellenkezőjét teszi.

Szerintem, és szerencsére élő példákat is látok erre, mindegyik fenti esetben segítségünkre lehetnek, a tudatosan meghozott döntések és választások. Döntés arról, hogy mire fókuszálok aznap, a mostban, a jelenben. Abban a sok üres órámban vagy épp abban a nagyon kevés időmben, ami maradt. Mivel és hogyan töltöm a napomat, hova teszem az energiámat. Akár kevés, akár sok van belőle.

És segítségünkre lehetnek olyan kérdések önmagunkhoz, hogy:

• miért így döntöttem (ma),
• mi a célom ezzel,
• mit teszek ennek érdekében,
• és mit várok ettől.

Ha most a soraimat olvasva úgy érzed, nem te döntesz, ezeket a kérdéseket akkor is ajánlom. Nem látod, hogy hol is lenne neked ebben a helyzetben döntési lehetőséged. Ha így érzel, azt javaslom, kezdd a végéről az iménti felsorolást. 

Először kérdezz magadtól! Jönni fognak a válaszok. Nem biztos, hogy tetszenek majd, de jönni fognak. Aztán oszd el az energiádat és az idődet (azt a kis keveset is). És válaszd meg a fókusz területedet. Végül rá fogsz találni a saját döntési és választási lehetőségeidre. Akkor pedig egyszerűen csak élj vele, tapasztald meg, dönts és válassz aszerint, hogyan szeretnél majd „kikerülni innen”, ha „ennek” egyszer vége lesz. Én megújulva szeretnék, tanulva ezekből a napokból, átértékelve és megerősödve abban, mire vagyok képes. 

És te?